A legtöbb leszokni vágyó dohányos fejében megfordult már, hogy nem egyedül, hanem barátaival, kollegáival, vagy ismerős sorstársaival, azaz más dohányosokkal csoportba összeállva kezdjen neki a leszokásnak. Sajnos a siker így sem garantált, sőt. A kudarcélménynek van nagyobb esélye. Vizsgáljuk meg közelebbről, mi történik a csoportos leszokás esetén!
Dohányzás leszokás csoportban? Miért vágyunk rá?
Terapeutaként, sok éves leszoktatói tapasztalattal azt látom, hogy a dohányosok úgy érzik, hogy a cigiről leszokni nagyon nehéz. Ezért abból indulnak ki, hogy könnyebb lesz, ha másokkal együtt vágnak neki a kihívásnak, és nem lesznek egyedül, amikor elvonási tünetektől szenvednek majd.
Arra számítanak, hogy egymást segítve könnyebben vészelik majd át a leszokást követő kezdeti nehéz időszakot. Ismerős?
A csoport valóban sokat segíthet, főleg azért, mert erősíti az érzést, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Más emberek bíztató szavai fontosak lehetnek, már leszokott dohányosok sikertörténetei rengeteg erőt adhatnak. De csak addig a pillanatig, amíg megszületik bennünk az elhatározás, de nem a leszokást követő napokban, hetekben.
Az Allen Carr szeminárium is egy kiscsoportos leszoktató program, de a szeminárium végén mi mégis azt javasoljuk a résztvevőknek, hogy NE cseréljenek telefonszámot. Akkor sem, ha a nap folyamán nagyon szimpatikusak lettek egymásnak.
És ennek komoly oka van. Hogy mi az? Olvass tovább, elmondom!
Leszokás ismerősökkel
Nagyon szép remény, hogy a csoport valamennyi tagja közös problémával, közös célért harcolva, kart karba vetve megy majd előre, és aki elgyengül, azt az erősebbnek tűnők majd átsegítik a nehézségeken. Sajnos a dohányzásról való leszokás esetében ez nem egészen így történik.
A valóságban az utolsó elszívott cigaretta napjától kezdve árgus szemekkel lesik egymást a csoporttagok, hogy vajon a többiek is betartják-e, amit ígértek. Elpanaszolják egymásnak, mennyire nehéz megállni, hogy rágyújtsanak. Azonban ezzel nem segítik, hanem gyengítik „sorstársaik” pozícióját. Felerősítik egymásban a negatív érzéseket. Sulykolják, hogy mennyire nehéz, mennyire kemények az elvonási tünetek, és hogy már hajszálra állnak attól, hogy a cigi után nyúljanak.
Ugye, nem kell részleteznem, hogy ezzel senki sem segíti a többieket, főleg azokat nem, akik esetleg addig nem is érezték annyira nehéznek, keménynek, és nem is álltak a rágyújtás határán… Na de ha valaki naponta kétszer felhív és részletesen elmeséli, mennyire nehéz leszoknia, akkor azért átragad ez az érzés rád is, nem igaz?
Az első visszaeső és a dominóelv
Csoportos leszokási kísérlet esetén elérkezik a pillanat, amikor az egyik leszokni vágyó nem bírja tovább és rágyújt. Mit tesz ekkor? Felhívja a csoport összes többi tagját, és megkérdezi, ők hogy állnak. Elmondja, hogy ő rágyújtott, de próbálja maga számára is megmagyarázni, hogy miért történt így. A legtöbb ember ilyenkor önigazolást keres, tehát biztosan mindenféle kifogásokat fog találni. Ekkor, ha nem is tudatosan, de igazából szeretné, hogy más is rágyújtson a csoportból, ne legyen egyedül a sikertelenségével, mert úgy kevésbé érezné kellemetlenül magát.
A többieknek pedig egy-egy ilyen telefonbeszélgetés után az jár majd a fejükben: „Na, akkor én is rágyújtok!”. Hiszen a barátomnak/szomszédomnak/kollegámnak sem sikerült, akkor én minek kínozzam magam tovább?
Sokszor eleve a bizalom hiányzik a csoport többi tagja felé. Ha a csoport tagjai nem olyan közeli ismerősök, hogy belelássanak a másik mindennapjaiba, akkor az elvonási tünetek erősödésével gyanakvóvá válnak és feltételezik, hogy a másik már titokban rágyújtott. Ha tudjuk, hogy erősek az illető elvonási tünetei, akkor azért. Ha meg elmondása szerint nincsenek is a miénkhez hasonló nehézségei, akkor meg azért gyanakszunk.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kollégánk, ismerősünk, barátunk megbízhatatlan ember. Inkább azt szeretném megmutatni, hogyan keres a dohányos mindenben önigazolást, kibúvót
Csoportban leszokni, a megfelelő hozzáállással
Az Allen Carr dohányzás leszoktató szeminárium más közeg. Az évek folyamán azt tapasztaltam, hogy aki önszántából érkezik hozzám és megvan benne a kellő elhatározás, annak segít a csoportélmény. Egymásnak ismeretlen emberek megtapasztalják, hogy mások is járnak hasonló cipőben, mint ők maguk. Ez rögtön jó hangulatot teremt, oldja a feszültséget.
Korábban sokat gondolkodtam, hogyan kezeljem azokat a helyzeteket, amikor valaki muszájból jött el, és mivel nem akar igazán leszokni, igyekszik a csoport többi tagját is elbizonytalanítani. Egy idő után észrevettem, hogy nem kell őket különösebben leállítanom, ezek a helyzetek maguktól is megoldódnak.
Érdekes módon azokat a résztvevőket, akik nem is biztosak abban, hogy le akarnak szokni, de pl. a család elküldte őket a szemináriumra, a csoport nagyon hamar „kiveti” magából.
Ha valaki tényleg leszokni jön el, nem kíváncsi a többiek kifogásaira, értetlenkedésére. Ő azért van ott, mert a lehető legnagyobb figyelemmel be akarja fogadni a módszert és a mondanivalómat.
Itt fontos tényező, hogy a résztvevők idegenek még egymás számára, épp akkor kezdenének ismerkedni a másikkal. De ha egy pozitív hozzáállású személy egy visszahúzó erőt sugárzó embert ismer meg, akkor inkább arrébb lép kettőt, és nem engedi magát a negativitás hatása alá kerülni.
Az üdítő kivétel: leszokás a párunkkal
Az említett nehézségek ellenére van egy igen jelentős kivétel, amikor is az ismerősi csoportban történő leszokás sikeres lehet. Ez pedig az az eset, amikor a “sorstársunk” történetesen az egyik közeli hozzátartozónk, például a férjünk, feleségünk, élettársunk.
Azt vettem észre, hogy ha párok, házastársak mindketten le szeretnének szokni, és együtt jönnek el a szemináriumra, akkor ők nem gyengítik, hanem erősítik egymást.
Ebben a helyzetben ugyanis nem merül fel a bizalmatlanság és az irigység.
Azok a házastársak, akik igazán le akarnak szokni a cigarettáról, örülnek egymás sikereinek. Igazán, szívből azt kívánják, hogy a másikuknak sikerüljön, a közös sikerélmény pedig még inkább összekovácsolja őket.
Leszoktató szeminárium: másfajta nézőpont
A szemináriumra többnyire mindenki leszokni jön. Nincs azonban olyan ígéret és megfelelni vágyás egymás felé, mint egy baráti társaságban vagy kollégák között. A szeminárium résztvevői nem tartoznak elszámolással egymásnak. Ez nagy különbség, és pozitívan befolyásolja az egyéni sikerélményt.
Ráadásul itt kézzelfogható segítséget kapnak a leszokni vágyók, nem csak próbálkoznak valamivel közösen.
Az eddigiektől teljesen más megközelítést kínálunk. Megmutatom, hogy leszokni nem bonyolult. Eddig az egyedüli nehézséget az jelentette, hogy rosszul gondolkodtál róla. Miután helyretesszük a dolgokat, nem lesz szükség külső segítségre, mások támogatására.
