Béla szereti a rendet. Nem nézi jó szemmel, ha valaki lazsál a munkahelyén. Határozott véleménye van mindenről, de legfőképp a dohányos kollégákról. Aki cigizik, az lóg. Aki cigizik, az büdös. Aki cigizik, az gáz. Természetesen mindezt egyetlen napon sem felejti el közölni a dohányos kollégáival és persze a főnökével. Ugye Neked is van legalább egy Béla ismerősöd?
Dohányos kontra nem dohányos – az örök konfliktus a munkahelyen
Akarom mondani nem csak a munkahelyen! Te jó ég, hány csatát kellett megvívnom dohányos koromban a párommal, a családommal, egy-két önkéntes egészségvédő kollégámmal! Egy idő után már nem is számoltam. Ismerős?
Volt olyan munkahelyem, ahol nagyon nem nézték jó szemmel, ha valaki dohányzik. És volt olyan is, ahol a dohányos kollégák miatt maradtam tovább, mint kellett volna, mert olyan jó társaság verődött össze a cigiszünetekben.
A dohányzás összetart és egyszerre kirekeszt, ezt minden dohányos a saját bőrén tapasztalja meg.
Maradjunk most Bélánál és a munkahelyi dohányzásnál!
MIT MOND A JOG?
Jelenleg a törvény úgy szól, hogy a cigiszünet munkajogi szempontból munkaközi szünetnek minősíthető. Tehát napi több mint hat óra munkaidő esetén 20 perc, míg napi több mint kilenc óra munkaidő esetén 45 perc szünet jár a dohányos munkavállalóknak. Az, hogy ezt a dohányos kolléga épp mivel tölti el (ebédel vagy rágyújt), az csak rajta múlik, viszont ennél több munkaközi pihenőidő nem jár sem dohányosnak, sem a nemdohányzóknak.
Ha egy átlag dohányost számolunk, aki napi 8 órában dolgozik, és óránként 5 perc alatt elszív egy-egy cigarettát, akkor 8×5 perc=naponta 40 perc a munkaidejéből csak a dohányzásra megy el…
ILYENKOR JÖN BÉLA, ÉS VÁGJA A FEJEDHEZ, HOGY:
“Én egész nap fel se állok, te meg óránként 10 percekre eltűnsz.”
“Hiába mosol kezet, az egész ruhád bűzlik. Miért kell ezt nekem elviselnem?”
“Megint nem tudok semmit, mert ez a kérdés is cigiszünetben lett eldöntve.”
Igaza van Bélának? Részben azért igen.
Beljebb vagy ezekkel a beszólásokkal? Dehogy vagy!
Az a helyzet, hogy erre a munkahelyi konfliktusra igazán jó (jogilag és emberileg is mindenki számára igazságos) megoldás nincsen, és ennek a cikknek nem is ez a célja. De mivel én álltam már mindkét oldalon, van két nagyon fontos tanulságom, ami talán Neked is segítség lehet, ha foglalkoztat a leszokás.
A két legfontosabb dolog, amit Bélától tanultam, és kulcsfontosságú a leszokásban
1) Soha NE VALAKI ELLEN, csakis magad miatt vagy egy számodra fontos emberért szokj le a cigarettáról!
Bevallom, nekem kellett egy kis idő, mire erre rájöttem. Sokáig rettenetesen utáltam a Béla típusú embereket, gyűlöltem, hogy mindig én vagyok a céltáblájuk. Dühös voltam, hogy nem hagynak békén, hogy mindig védekeznem kell. Ők a jó munkavállalók, a szentek, én a függő, a cigiszagú, akaratgyenge ember…
Hogy mennyit segítettek ezek az emberek a leszokásomban? Semmit!
Viszont egyet egy idő után elértek:
Borzasztóan megutáltam magam a végén a cigaretta miatt, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb elvárásaim lettek az emberekkel és a munkahelyeimmel szemben.
Azt akarja, hogy vele dolgozzak? Fogadjon el így is! Velem akar lenni? Szeressen cigivel együtt is! Szeressen, tiszteljen és toleráljon a függőségemmel együtt, mert én már nem tudom szeretni saját magamat…
Azért ez elég abszurd, nem igaz?
Az volt az egyik legnagyobb fordulópont a dohányos pályafutásomban, amikor rájöttem, hogy amíg a Bélák ELLENÉBEN próbálok “harcolni”, csakazértis megmutatni nekik, hogy én is jó munkaerő vagyok, hogy én is elég kitartó vagyok, hogy én is bármikor le tudok szokni, ha akarok…addig nem fog menni.
Elszívhatok én akárhány dobozzal, rákölthetem a cigire akárhány ház árát, ha nem magam MIATT, vagy nem egy számomra fontos személyÉRT akarok leszokni, addig ez a dolog nem fog változni, és képtelen leszek teljes meggyőződéssel meghozni a döntést, hogy leszokom.
2) Leszokás után is van élet a munkahelyen (is)!
Sok dohányos retteg attól, hogy mi lesz a kapcsolataival a leszokás után. Hiányozni fognak a cigiszünetek, a céges bagózások, ki fog maradni a baráti beszélgetésekből, a legjobb percekből a munkahelyen. De ez nem így van!
Igen, a cigaretta összeköt és elválaszt egy munkahelyen is, de számomra például óriási tanulság, hogy akivel tényleg jóban voltam, aki valóban jó barátom, jó kollégám volt, az a leszokásom után is az maradt, függetlenül attól, hogy ő dohányzik-e tovább vagy sem.
És bizony akadt jó pár ember, akivel cigaretta nélkül rövidesen már nem volt semmilyen közös témám. Őket nyugodt szívvel elengedtem.
Szóval ha egyetlen gondolatot elviszel most ebből a cikkből a Béla típusú kollégáiddal kapcsolatban, az legyen az, hogy NE UTÁLD ŐKET! Ki tudja, talán egy napon még jóban lesztek, és kiderül, hogy a segítségedre volt a leszokásban!
