Az egész csak akaraterő kérdése, kapom meg sokszor kommentben, főleg akkor, amikor a dohányzásról, mint mentális függőségről posztolok. “Csak elhatározom, hogy nem gyújtok rá, és ennyi.” – mondják. De akkor miért nem tudja minden leszokni vágyó dohányos csak úgy elhatározni magát? És mit kell ahhoz tenni, hogy mégis sikerüljön? Egyáltalán mit jelent pontosan a siker ebben a tekintetben? Mert hiszen nem ugyanaz nem rágyújtani egy hétig vagy egy hónapig, mint leszokni egy életre, nem igaz? Fogadjuk el végre, hogy a leszokás valójában a félelmeink meccse!
A leszokásban mindig a félelmeinkkel van dolgunk
Gondolj csak vissza az eddigi életedre, volt már olyan nagy horderejű döntés, igazán nagy változás az életedben, ami előtt ne torpantál volna meg legalább gondolatban egy kicsit? Aki most rávágja, hogy “igen, volt, mert én soha nem félek semmitől”, arról meggyőződésem, hogy nem őszinte önmagához.
Változtatni ugyanis annyit tesz: legyőzni a félelmeinket.
Félni valamitől, amit eddig nem próbáltál, amit nem ismersz, amiről azt sem tudod valójában milyen, hiszen eddig csak ábrándoztál róla, ez a világ legtermészetesebb dolga.
Míg azonban egy új munkahelynél, egy költözés során, vagy más hasonló változás előtt nagyjából fel tudod mérni, hogy mi mindentől félsz – például hogy nem jól döntöttél, hogy rosszabb körülmények közé fogsz kerülni, hogy nem tudsz helytállni egy új feladatban, hogy elveszíted a barátaidat, és végül egyedül maradsz… – szóval míg a legtöbb ilyen változásnál a félelmeidet nagyon pontosan elemire tudod szedni és külön-külön meg tudod válaszolni magadnak a kételyeidet, addig a dohányzásnál az a nagy gond, hogy mindez nem mindenkinek megy ilyen könnyedén.
Pedig a dohányzásnál is ez lenne az egyik legfontosabb! Ahhoz ugyanis, hogy meg tudd hozni a döntést, hogy végleg leszoksz, tisztáznod kell magadban, hogy mi mindentől tartasz ezzel kapcsolatban.
A legtöbb dohányos csak annyit tud, hogy ő szeret dohányozni és kész. De könyörgöm, ezzel csak az a gond, hogy ez pont olyan, mint amikor a kisgyerektől megkérdezzük, hogy miért nem akar felöltözni, mire ő rávágja, hogy “CSAK”. Nem lehet továbblépni belőle.
Ilyenkor van az, hogy bár az eszével a legtöbb dohányos tudja, hogy le kellene szoknia, el nem tudja képzelni, hogy milyen lesz az élete cigi nélkül.
Döntsd el végre: ki akarsz törni ebből a félelemből vagy sem?
Egyik kedvenc személyes példám a nyelvtanulás. Mindenki szeretne folyékonyan beszélni angolul, én is mindig vágytam rá. De egészen addig nem haladtam ezzel a dologgal, amíg rá nem jöttem, hogy amíg azt gondolom magamról, hogy képtelen leszek valaha is eljutni erre a szintre, addig a középfokig is iszonyú nehéz lesz elvergődni.
Miért korlátozod magad szándékosan a félelemmel?
Végiggondoltad egyáltalán valaha, hogy te személy szerint mitől tartasz legjobban a leszokásban? És próbáltál rá válaszokat is adni?
- Nem lesz mivel megnyugtatnom magam, ha nagy a stressz körülöttem? (Oké, majd kipróbálom a rendszeres sportot, vagy más technikákat.)
- Mi lesz, ha baromira fogok unatkozni? (Majd találok helyette valami jó hobbit.)
- És ha nem lesz már olyan jó a sörözés a barátokkal? (Ez hülyeség, nem a cigi miatt jók a baráti összejövetelek…)
- Nem szeretnék elhízni, az borzasztó lenne! (Mondjuk nemdohányzó koromban sem voltam elhízva, most miért is híznék meg?)
- De mi van, ha egyedül ez ekem nem fog sikerülni? (Keresek társakat, támogató közösséget. Az biztos, hogy nem vagyok egyedül.)
- És ha kiderül, hogy túl gyenge vagyok hozzá? (Ha másnak sikerül, nekem miért ne sikerülne? Mielőtt belevágok, majd alaposan felkészítem magam.)
Látod a lényeget? Ha körvonalazod magad számára, hogy mi mindenből áll össze a félelmed, akkor máris kisebb legyőzhető akadályok, kis döntések és megoldási lehetőségek fognak eléd kerülni.
Tekints úgy félelmeidre a leszokásban, mint egy jó jelzőlámpára! Mind-mind azt jelzik számodra, hogy dolgod van. Hogy meg kell válaszolnod magadnak néhány fontos kérdést, mielőtt belevágsz.
A legtöbb embernél itt a nagy vízválasztó! Döntsd el, hogy a félelmeiddel be akarod-e zárni magad még 1-2-5-10-15 évre egy pesszimista jövőképbe?! Hogy azzal akarod áltatni magad, hogy te tehetetlen és reménytelen vagy? Vagy megpróbálsz úgy tekinteni ezekre a félelmekre, mint egy jó kis katalizátorra, hajtóerőre, ami azért van benned, mert szeretnéd végre jól csinálni.
Vedd kezedbe az iránytást!
Feladni azt, ami eddig volt, ami egy kicsit te magad voltál – hisz a dohányzás egy idő után a személyiségünk része – az nyílvánvalóan nem kis lépés. Igen, meghozni ezt a döntést nehéz. Leküzdeni az odáig vezető félelmeinket nehéz. Kitartani a döntésünk mellett nehéz.
De vigasztaljon a tudat, hogy ha már a döntésig eljutottál, és van olyan segítséged mint az Allen Carr módszer, ami a mentális függőséget is képes megszüntetni, akkor a leszokás onnantól kezdve igenis gyerekjáték.
Fogadj el egy baráti jó tanácsot! Ne nyalogasd tovább a füstölgő sebeidet. Barátkozz meg a félelmeiddel, tudj rájuk úgy tekinteni, mint segítő erőkre. Felejtsd el a “Mi lesz, ha…” és az “Ezt kellene, így volna jó…” kezdetű mondatokat, ne fecséreld rájuk az időd. Inkább cseréld le őket a konkrét tervezésre!
Hogyan?
Helyezd a hangsúlyt a leszokásod megtervezésére! Tűzz ki egy határidőt magadnak! Írd is le! Képzeld el, mi mindenben lesz könnyebb az életed cigi nélkül! Kezdd el szervezni a leszokásod lépéseit, és közben tájékozódj a módszerekről!
Nézz utána az Allen Carr módszernek is, akár kérj visszahívást és ingyenes segítséget,.
Meglátod, egy idő után eltűnik a félelem, és nem lesz kérdés többé, hogy sikerül-e cigi nélkül folytatnod az életet.
Sok erőt és kitartást kívánok ehhez!
