Te mikor fogsz leszokni a dohányzásról?

  • Írta: Szász Gábor
  • 2017. november 6. hétfő
  • Nincs hozzászólás.

Lassan tíz éve foglalkozom dohányosokkal, de sokszor úgy érzem magam, mint egy buszsofőr. Na, nem azért, mert olyan stresszes a munkám, hanem mert nap, mint nap olyan emberekkel találkozom, akik éppen egy állomáson várakoznak. A dohányzás egésze – és ennek részeként maga a leszokás – ugyanis kicsit olyan, mint egy utazás. Az ember elindul “A” pontban, és ki, hány kanyarral, ki, meddig jutva, de nagyjából ugyanazt az utat járjuk be mindannyian a leszokásig. Hogy miért nem szállunk fel egyszerűen a leszokáshoz vezető járatra? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.

Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!

Gyakran hallom a dohányosoktól, hogy “Le fogom tenni a cigit, csak még nem jött el az ideje.” És természetesen minden dohányos fel is tud sorakoztatni magának legalább 5-6 nyomós érvet, hogy számára miért nem jött még el a leszokás ideje. Valójában ez csupán annyit jelent, hogy ő is épp valamelyik megállóban várakozik.

Tapasztalataim szerint ugyanis – pont ahogy egy utazásnál – a dohányos útnak is vannak bizonyos stációi:

  1. megálló —-› Én aztán soha nem fogok rászokni a cigire.
  2. megálló —-› Bármikor le tudnám tenni, nem szoktam rá.
  3. megálló —-› Biztosan le fogom egyszer tenni, de még nem jött el az ideje.
  4. megálló —-› Tudom, hogy le kéne tennem, de egyelőre fogalmam sincs, hogyan és mikor.
  5. megállló —-› Holnaptól összeszedem minden akaraterőmet és leteszem.
  6. megálló —-› Muszáj leszoknom, ez így nem mehet tovább.
  7. Végállomás —-› El se hiszem, leszoktam!

Sokan nem értik, miért nem lehet egyszerűen továbbállni, leszokni és kész?! Ők azok, akik soha nem dohányoztak, és velük szemben ott a másik oldal, akik bizony hosszú évekig kínlódnak, mert nem tudnak kikeveredni a cigi rabságából. Ugyanis mindig van egy ütősebb kifogásuk.

Kibúvó kibúvó hátán

Egy dohányos a cigis pályafutása alatt minden egyes állomásnál tud találni magának valamilyen menekülő utat. Olyat, ami ráadásul látszólag teljesen értelmes és megalapozott. De csak látszólag.

Az igazság az, hogy ezek a kibúvók soha nem a realitáson alapulnak, viszont rettentő veszélyesek, mert ha csak egyszer is bedőlünk nekik, ki tudja mennyi időre, de biztos, hogy ott ragadunk az állomáson:

  • Csak azért gyújtok rá, hogy túljussak ezen a nehéz napon, utána megy minden tovább, cigi nélkül.
  • Ez az egyetlen bűnöm, ennyit csak megengedhetek magamnak!
  • Feri bácsi is egész életében bagózott, mégis 90 évig élt.
  • Valamiben meg kell halni, nem igaz?
  • Sivár és unalmas lenne az életem a cigi nélkül.
  • Ha összeszedem magam, le tudok szokni, de most ez így még jó nekem.
  • Nem akarok meghízni, inkább a füst, mint a kilók.
  • Ugyan, a levegőben veszélyesebbek a károsanyagok, mint a cigifüstben.
  • Egyre kevesebbet és egyre gyengébb cigit szívok.

És itt a jolly joker érv: De hát én szeretek dohányozni!

Fogadjunk, hogy számodra is ismerős volt néhány kifogás, sőt talán még többet is hozzá tudnál tenni, és valószínűleg szinte mindegyikre azonnal fel tudnál hozni te is egy-egy észérvet, ha például a gyerekedet vagy egy barátodat kellene meggyőznöd, hogy ne gyújtson rá.

Tudjuk jól, hogy szinte mindegyik kibúvó ellen létezik ÉSZÉRV.

Mindannyian unásig ismerjük a dohányzás egészségügyi kockázatait, tudjuk, hogy a  cigi drága és hogy a nikotin függőséget okoz, tapasztaljuk, hogy az akaraterővel leszokni próbálok nagy része előbb-utóbb újra rágyújt, és pontosan tudjuk azt is, hogy a “holnap majd leszokok”, legtöbbször csak üres frázis marad. Semmi nem változik holnapra, kivéve az, hogy még jobban kívánjuk majd a cigit, mert tudjuk, hogy nem szabad rágyújtani… ezek mind csak észérvek.

Egy a gond az észérvekkel: sajnos nem megyünk velük semmire!

Ha a racionálisnak tűnő kifogások ellen nem használnak az észérvek, akkor mire megyünk velük egy olyan érzelmi töltetű kifogással szemben, mint amilyen a “De hát én szeretek dohányozni!” érv ….?

Szenvedélyek fogságában!

A dohányzással ugyanis az a nagy gond, hogy az egy szenvedélybetegség. Vagyis a dohányzás lényegéhez tartozik, hogy az ember szenvedéllyel szereti.

Akinek játékszenvedélye van, és százezreket költ szerencsejátékra, az is azért csinálja, mert a játék örömet okoz neki. Aki nem tud alkohol nélkül élni, az is meg van róla győződve, hogy a problémájára az ital nyújt csak megoldást, szeret inni. Aki kábítószert fogyaszt, az is azért csinálja, mert belülről úgy érzi, hogy a szer örömet okoz neki.

Látod már mi a közös pont? És látod hol a hiba?

Ha tehát úgy érzed, hogy szeretsz dohányozni, vagy a cigaretta az egyetlen élvezet, amid maradt, akkor jusson eszedbe, hogy ezt a szenvedélybetegség mondatja veled, és sajnos ez is egy olyan megálló, ahonnan előbb-utóbb tovább kell majd állnod.

Van jelentősége, hogy mikor? Igen!
Van jelentősége, hogy milyen eszközzel? Igen!

Én az Allen Carr Könnyen Leszokni a Dohányzásról Központban abban tudlak segíteni, hogy elindulj a VÉGLEGES LESZOKÁS felé vezető úton. Ha kíváncsi vagy a módszerre, azt javaslom első lépésként jelentkezz be ezen a linken A sikeres leszokás 3 titka c. ingyenes online előadásomra, melyet csütörtök este tartok itt a neten.

Ne feledd, mindig ezt az első lépést a legnehezebb megtenni, és esélyt adni magadnak. De ha már megvan az útirány, hidd el, minden megy majd, mint a karikacsapás!

Szóval a címben szereplő kérdésre visszatérve: Te mikor fogsz leszokni?

 

 

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is:

A szerző: Szász Gábor

Szász Gábor

Üdvözöllek, Szász Gábor vagyok, az Allen Carr Könnyen Leszokni a Dohányzásról Központ vezető tanácsadója. Én több mint 10 éve szoktam le a dohányzásról az Allen Carr módszer segítségével. Mivel a leszokás számomra is hihetetlen könnyedén ment a módszer segítségével, úgy döntöttem, átadom ezt más dohányosoknak is és segíteni fogok nekik/neked leszokni a cigiről. Ha követed tanácsaimat, írásaimat, hamarosan Te is le fogsz tudni szokni a cigiről.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!
A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjul kulturált hozászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.